Ding­li – Bus­kett-ker­tek – Ver­da­la-palo­ta

Séták & Túrák Egyéb kategória

Az egyik leg­el­ső gya­log­tú­ránk Mál­tán ez volt, a Ding­li-szik­lák­tól egé­szen a Ver­da­la-palo­tá­ig. A nyá­ri hőség­ben sem túl meg­eről­te­tő, nin­cse­nek iga­zá­ból szint­kü­lönb­sé­gek, egy kel­le­mes séta hogy meg­is­merd Mál­ta nyu­ga­ti part­ját és az egy­ko­ri erdő meg­ma­radt részét. Olyan útvo­na­lat válasz­tot­tunk mi is anno, amely egy kez­dő vagy éppen újra­kez­dő túrá­zó­nak is meg­fe­le­lő.

Tel­je­sí­té­si idő: fél napos prog­ram, nekünk kb. 4 órát vett igény­be
Kiin­du­lá­si pont: Ding­li
Befe­ző pont: Ver­da-palo­ta bejá­ra­ta

Az elju­tás a kiin­du­lá­si pont­ra Rabat­ból a 201-es busszal lehet­sé­ges, eset­leg gya­lo­go­san.

Ding­li Mál­ta déli részén fek­szik, Rabat­tól a ten­ger­part irá­nyá­ban nagy­já­ból egy 15 per­ces távol­ság­ra. Ding­li egy kis falu, mely Mál­ta leg­ma­ga­sabb terü­le­tén fek­szik, közel 253 méte­res magas­la­ton. A falu­tól a híres szik­la­szir­te­kig egy egy­ki­lo­mé­te­res út vezet, mely kitáb­lá­zott, így gya­log könnyen el lehet ide jut­ni.

A Dingli-sziklák egy mere­dek, tera­szo­san művelt ten­ger­par­ti szir­te­ket takar­nak, ame­lyek men­tén néhány kilo­mé­ter hosszan pazar kilá­tás­ban gyö­nyör­köd­he­tünk.

Kilá­tás a Ding­li-szo­ik­lák­ról

Ding­lit elhagy­va bal­ra for­dul­va a ten­ger men­tén elő­ször egy radar­ál­lo­más mel­lett halad­tunk el. Mesés pano­rá­ma tárul elénk, mi alig győz­tünk betel­ni a Földközi-tengerre nyí­ló vég­te­len kilá­tás­tól. Sze­münk előtt egy kis szi­get tűnt fel a hori­zon­ton. Ez Fil­fla szi­ge­te, amely a par­tok­tól mind­össze 5 kilo­mé­ter­re terül el. Ez a leg­ki­sebb szi­get Mál­ta part­ja­i­nál, mely 280 m hosszú és 50 m szé­les, illet­ve 60 m magas szirt­je­i­hez csak a szik­la­má­szók érhet­nek fel. A 14 – 16. szá­zad­ban tete­jén egy kis kápol­na is állt, majd angol hadi­ha­jók gya­kor­ló lőtér­nek hasz­nál­ták. Ma lakat­lan és védett terü­let.

A leg­ma­ga­sabb pont­nál talál­juk utunk követ­ke­ző állo­má­sa­ként az 1646-ban emelt Magdolna-kápolnát. A kis kápol­na nagy­já­ból a sem­mi köze­pén, a mere­dek szik­la­szir­ten áll magá­nyo­san, és – a raj­ta olvas­ha­tó táb­la sze­rint – bebo­csá­tást nyert falai közé min­den tör­vé­nyen kívü­li, mikor a 17. szá­zad­ban a lova­gok oltal­maz­ták az egy­ház­zal szem­ben­ál­ló­kat. Jól esett itt leül­ni kicsit az árnyé­kot adó olda­lá­ban lévő pado­kon, ahon­nan ellát­ni egé­szen Valletta-ig. A Mar­sa jel­leg­ze­tes kikö­tői darui is jól lát­sza­nak, így pihe­nés­képp egy kis vidám játék kere­té­ben fel­is­me­rős­dit tart­ha­tunk. A kápol­na előt­ti par­ko­ló­ban egy helyi ter­mé­ke­ket kíná­ló mobil árus­nál fel­tan­kol­tuk magun­kat ásvány­víz­zel, és egy­út­tal meg­kós­tol­tuk az iga­zi, előt­tünk hámo­zott kak­tuszt. Pró­bál­tá­tok már? Nekem leg­in­kább a kivi jutott róla eszem­be, finom volt és lédús, jól esett a hőség­ben. Lehet itt egyéb­ként min­den­fé­le más helyi ter­mé­ket is besze­rez­ni, iga­zi helyi ter­me­lő­től.

Mi ugyan kihagy­tuk ezen útvo­nal­ból, de ha van ked­ve­tek, tegye­tek itt egy kis kité­rőt, mielőtt a Bus­kett Gar­dens tró­pu­si vilá­gá­ba belép­tek. Van egy Clap­ham Junc­ti­on név­re hall­ga­tó hely, mely a titok­za­tos, rej­té­lyes kerék­nyo­mo­kat takar­ja. Egye­sek sze­rint bronz­ko­ri lelet, melyek­hez hason­ló for­má­ci­ók a szi­ge­ten más­hol, illet­ve Szí­ci­li­án, Szar­dí­ni­án, sőt Dél-Fran­cia­or­szág­ban is fel­lel­he­tő­ek. Ezek a szik­lá­ba vájt nyo­mok leg­in­kább vala­mi­lyen jár­mű­nyo­mok­ra hason­lí­ta­nak, ezért a bri­tek nevez­ték el Clap­ham Junct­ion­nek egy lon­do­ni vas­úti keresz­te­ző­dés nyo­mán. A Ding­li-szik­lák felől érkez­ve nagy irá­nyí­tó táb­lák jel­zik erre az útvo­na­lat.

Tovább sétál­va a szik­lá­kon, majd a for­ró­sá­got kel­le­me­sen vissza­ve­rő asz­falt úton kőke­rí­té­sek és kiet­len vidé­ken keresz­tül elgya­lo­go­tunk a Bus­kett ker­te­kig. A Bus­kett ker­tek a bizo­nyí­ték rá, hogy Mál­ta terü­le­tén erdők is vol­tak egy­ko­ron. A terü­let a felet­te maga­so­dó Verdala-palotához tar­to­zik, mivel a lova­gok ide­jén La Valet­te nagy­mes­ter vadász­te­rü­le­te volt. Ma nyit­va áll min­den­ki előtt, és egy eny­hü­lést adó séta a fák alatt ránk is fért. Júni­us végén egyéb­ként a Mnar­ja fesz­ti­vál kere­té­ben töme­gek érkez­nek ide egy zenés-tán­cos kikap­cso­ló­dás­ra. Érde­mes egy han­gu­la­tos sétát vagy pik­ni­ket ten­ni a pál­mák, egzo­ti­kus növé­nyek, gyü­mölcs­fák közt, a helyi­ek is elő­sze­re­tet­tel láto­gat­ják hét­vé­gen­te.

Egy kis hűsö­lés és egy fris­sí­tő ital után fel­sé­tál­tunk a Verdala-palotához, pon­to­sab­ban csak a kapu­já­ig jutot­tunk min­den oldal­ról, mivel ez a minisz­ter­el­nök egyik hiva­ta­los nyá­ri rezi­den­ci­á­ja, és mint ilyen, alap­ve­tő­en nem láto­gat­ha­tó. A palo­ta egyéb­ként egy négy­zet alap­raj­zú négy sarok­bás­tyás barokk épü­let, melyet Ver­dal­le nagy­mes­ter szá­má­ra épí­tet­tek vadász­lak­ként 1595-ben. Az 1850-es évek­ben tel­jes fel­újí­tá­son esett át, és olyan magas ran­gú ven­dé­ge­ket foga­dott, mint V. György vagy Tito. Saj­nos tény­leg nem talál­tunk raj­ta “kis­ka­put”, de messzebb­ről min­den­képp vegyük szem­re az épü­le­tet, gyö­nyö­rű épí­té­sze­ti pél­da.

Gya­log­tú­ránk a főbe­já­ra­ti kato­nák által őrzött kapu­nál ért véget, ahol köz­vet­le­nül meg­ál­ló­ja van a helyi buszok­nak is, és innen vissza­utaz­tunk Rabat­ba vagy Val­let­ta-ba köz­vet­le­nül az 56-os busszal, eset­leg átszál­lás­sal a Kór­ház­nál a 181-es busszal.

Látnivalók a túrán

Dingli-sziklák
Filfla
Magdolna‐kápolna
Buskett kertek
Verdala‐palota