Dingli – Buskett-kertek – Verdala-palota
Az egyik legelső gyalogtúránk Máltán ez volt, a Dingli-szikláktól egészen a Verdala-palotáig. A nyári hőségben sem túl megerőltető, nincsenek igazából szintkülönbségek, egy kellemes séta hogy megismerd Málta nyugati partját és az egykori erdő megmaradt részét. Olyan útvonalat választottunk mi is anno, amely egy kezdő vagy éppen újrakezdő túrázónak is megfelelő.
Teljesítési idő: fél napos program, nekünk kb. 4 órát vett igénybe
Kiindulási pont: Dingli
Befező pont: Verda-palota bejárata
Az eljutás a kiindulási pontra Rabatból a 201-es busszal lehetséges, esetleg gyalogosan.
Dingli Málta déli részén fekszik, Rabattól a tengerpart irányában nagyjából egy 15 perces távolságra. Dingli egy kis falu, mely Málta legmagasabb területén fekszik, közel 253 méteres magaslaton. A falutól a híres sziklaszirtekig egy egykilométeres út vezet, mely kitáblázott, így gyalog könnyen el lehet ide jutni.
A Dingli-sziklák egy meredek, teraszosan művelt tengerparti szirteket takarnak, amelyek mentén néhány kilométer hosszan pazar kilátásban gyönyörködhetünk.

Dinglit elhagyva balra fordulva a tenger mentén először egy radarállomás mellett haladtunk el. Mesés panoráma tárul elénk, mi alig győztünk betelni a Földközi-tengerre nyíló végtelen kilátástól. Szemünk előtt egy kis sziget tűnt fel a horizonton. Ez Filfla szigete, amely a partoktól mindössze 5 kilométerre terül el. Ez a legkisebb sziget Málta partjainál, mely 280 m hosszú és 50 m széles, illetve 60 m magas szirtjeihez csak a sziklamászók érhetnek fel. A 14 – 16. században tetején egy kis kápolna is állt, majd angol hadihajók gyakorló lőtérnek használták. Ma lakatlan és védett terület.

A legmagasabb pontnál találjuk utunk következő állomásaként az 1646-ban emelt Magdolna-kápolnát. A kis kápolna nagyjából a semmi közepén, a meredek sziklaszirten áll magányosan, és – a rajta olvasható tábla szerint – bebocsátást nyert falai közé minden törvényen kívüli, mikor a 17. században a lovagok oltalmazták az egyházzal szembenállókat. Jól esett itt leülni kicsit az árnyékot adó oldalában lévő padokon, ahonnan ellátni egészen Valletta-ig. A Marsa jellegzetes kikötői darui is jól látszanak, így pihenésképp egy kis vidám játék keretében felismerősdit tarthatunk. A kápolna előtti parkolóban egy helyi termékeket kínáló mobil árusnál feltankoltuk magunkat ásványvízzel, és egyúttal megkóstoltuk az igazi, előttünk hámozott kaktuszt. Próbáltátok már? Nekem leginkább a kivi jutott róla eszembe, finom volt és lédús, jól esett a hőségben. Lehet itt egyébként mindenféle más helyi terméket is beszerezni, igazi helyi termelőtől.
Mi ugyan kihagytuk ezen útvonalból, de ha van kedvetek, tegyetek itt egy kis kitérőt, mielőtt a Buskett Gardens trópusi világába beléptek. Van egy Clapham Junction névre hallgató hely, mely a titokzatos, rejtélyes keréknyomokat takarja. Egyesek szerint bronzkori lelet, melyekhez hasonló formációk a szigeten máshol, illetve Szícilián, Szardínián, sőt Dél-Franciaországban is fellelhetőek. Ezek a sziklába vájt nyomok leginkább valamilyen járműnyomokra hasonlítanak, ezért a britek nevezték el Clapham Junctionnek egy londoni vasúti kereszteződés nyomán. A Dingli-sziklák felől érkezve nagy irányító táblák jelzik erre az útvonalat.

Tovább sétálva a sziklákon, majd a forróságot kellemesen visszaverő aszfalt úton kőkerítések és kietlen vidéken keresztül elgyalogotunk a Buskett kertekig. A Buskett kertek a bizonyíték rá, hogy Málta területén erdők is voltak egykoron. A terület a felette magasodó Verdala-palotához tartozik, mivel a lovagok idején La Valette nagymester vadászterülete volt. Ma nyitva áll mindenki előtt, és egy enyhülést adó séta a fák alatt ránk is fért. Június végén egyébként a Mnarja fesztivál keretében tömegek érkeznek ide egy zenés-táncos kikapcsolódásra. Érdemes egy hangulatos sétát vagy pikniket tenni a pálmák, egzotikus növények, gyümölcsfák közt, a helyiek is előszeretettel látogatják hétvégente.

Egy kis hűsölés és egy frissítő ital után felsétáltunk a Verdala-palotához, pontosabban csak a kapujáig jutottunk minden oldalról, mivel ez a miniszterelnök egyik hivatalos nyári rezidenciája, és mint ilyen, alapvetően nem látogatható. A palota egyébként egy négyzet alaprajzú négy sarokbástyás barokk épület, melyet Verdalle nagymester számára építettek vadászlakként 1595-ben. Az 1850-es években teljes felújításon esett át, és olyan magas rangú vendégeket fogadott, mint V. György vagy Tito. Sajnos tényleg nem találtunk rajta “kiskaput”, de messzebbről mindenképp vegyük szemre az épületet, gyönyörű építészeti példa.

Gyalogtúránk a főbejárati katonák által őrzött kapunál ért véget, ahol közvetlenül megállója van a helyi buszoknak is, és innen visszautaztunk Rabatba vagy Valletta-ba közvetlenül az 56-os busszal, esetleg átszállással a Kórháznál a 181-es busszal.
